Tokodon gyűjtött Kodály-népdal
A kézírásos képeken látható jegyzetek alapján Kodály Zoltán 1922. május 21-én jegyezte fel a népdalt Tokodon, Esztergom vármegyében. Előadója: Grósz Ferenc 61 éves földműves. Az egyik népdal a „lakodalmas” minősítést kapta.
A kéziratok érdekessége, hogy jelöli a Tokodra oly jellemző rövid é hangot, amit a nyelvészek ë– vel (ëgy – égy) jelölnek, valamint bizonyos szavakban a hosszú é+l hangkapcsolat helyetti hosszú í-t (nem délben, hanem díben).
Mënyasszonynak ëgy foga van, az is gúzson jár,
Imitt is, amott is, a mi házunk előtt is.
Kor – kor – kor, jó a bor
Rëggel, díben, uzsonnakor, mindënkor
——-
Házam előtt diófa, diófa,
Fehér virág van rajta, van rajta.
Fehér virág lehullott, lehullott,
A szeretetőm, aki vót, elhagyott.
Ha elhagyott, hagyjon is, hagyjon is,
Mëgílek én egyedül magam is.
Lám, az piros rózsa is bimbó is,
Kinyillott az egyedül, maga is.

