1. Földrajzi elhelyezkedés: Tokod község Komárom-Esztergom megyében, Dorogtól 5, Esztergomtól 15, Budapesttől 45 km távolságra található nyugati, illetve észak-nyugati irányban, a Gerecse és a Pilis hegység között, a Hegyeskő tövében.

2. Település történet:„A község neve a Takud-Tocu személynévnek a -d képzős származéka. Alapjául talán a magyar „burok” vagy „tok” (porcos vázú halfajta) főnév szolgált. A hagyomány szerint Tokod nevű vitézről kapta nevét.

Tokod község területe, már az őskortól lakott hely. Minden korból találtak itt leleteket.

Bronzkori földvára a Kis-Gete melletti Leshegyen található.

Tokod már a rómaiak idején is lakott település volt, emléküket a Várberek nevű fennsíkon található castrumok alapfalai őrzik. A római kori település az I. században létesült. Majd a IV. században (római hadiút mentén) fénykorát élő római település és katonai erődítmény a környék ipari centruma lett, üvegkészítő, vasfeldolgozó és fazekasműhelyeivel feliratos téglákat is égető kemencéivel. Szőlői kiváló minőségű bort adtak, lovakat, szarvas-marhákat hajtottak legelőiről az ország távoli vásáraira, de a kecske is megbecsült háziállat volt a 20. század derekáig a családok portáján. A Gardellaca nevű település 130×90 m nagyságú, 1 m széles alapfalakkal, egyoldali kéttornyos bejárattal és több körbástyával körülvett erődítményének alapjai feltárva ma is láthatók.

A középkori falu a maival azonos területen volt. Első okleveles említése 1181-bõl való, ekkor a határait írják le. Az Árpád kortól az esztergom-szentkirályi kereszteseké. A XV. században az esztergomi keresztesek is szereznek itt birtokot. Az 1543-as török támadás során a település elpusztult, lakatlanná vált. A Pilis megyéhez tartozó Tokodot az esztergomi érsek szerezte meg, s templomot is épített. A török felszabadító harcok során ismét elpusztult. A XVIII. század elején, Tokodon az esztergomi szemináriumnak is voltak birtokai. Az 1784-88-as összeírásban a szeminárium a tulajdonosa a községnek, 706 fő 120 házban élt.

A hegyek karéjával körülvett síkságon 940 hold szántón, 168 kaszás réten, 781 kapás szőlőben gazdálkodtak. Jó minőségű gabonát és kukoricát termeltek, amelyet vermekben tároltak. Malmaihoz a távolabbi vidékekről is eljártak őrölni. Állattartói a távolabbi városokba is eljutotta a vásárokra.

A tokodi szénbányászat a 19. század első felében indult virágzásnak, de mészkövet is bányásztak a Gerecse sziklás oldalain. A település élvezte a szénvagyon feltárásnak minden előnyét, de a hanyatlás idején minden hátrányát is el kellett viselnie. A vasút építésének hatására 1892-tõl a környék kvarchomokjára üveghuta, majd üveggyár épült, egy új, a gyári munkásokat letelepítő lakóteleppel.” (forrás: Tokod nagyközség honlapja – www.tokod.hu – Településtörténet)

Lakói ma magyar és német nemzetiségűek. A német nemzetiséget ért kitelepítés 1949-ig zajlott, addig sok családnak kellett elhagynia otthonát. Közülük a legtöbb Németország (akkor Nyugat-Németország) nyugati vidékeire költözött.

3. Fellelhető dokumentumok 

A török időkben a régi iratok nagy része elpusztult, majd a XX. század első felében a történelem viharai miatti határ változások okán más, ma Szlovákiához tartozó településekre került, így a fellelhető dokumentumok száma csekély.

Az 1954-es esztendő Dobolási Jegyzőkönyvei sok nehézségről, változásról, a megélhetésért való küzdelemről számolnak be, melyekben kirajzolódik az esztendő természeti csapásainak sokasága is. A nagyméretű, vastag papírra nyomtatott, 400 oldalas könyv kopott, kemény papír borítása láthatóan sok kézben forgott. Terjedelme 100 folyóméter. Időnként egy napon belül is sok beírás szerepel, akár oldalakon keresztül, máskor heteken át nincs beírás.

4. Forrás: Esztergomi Levéltár, Dobolási könyvek, Tokod Község 1954.

(levéltári jegyzet: Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár XXIII769b. Tokod, Dobolási könyv (1949) 1954-1955., a későbbiekben: MNL KEML XXIII769b. Tokod, Dobolási könyv (1949) 1954-1955.): 

A Dobolási könyvben, melyben bő két esztendő hivatalosan kidobolandó, a Tokodi Községi Tanács vezetése által megfogalmazott jegyzéke található, a bejegyzések döntő többsége kézzel íródott, kisebb részben gépelt papírt ragasztottak a rendelkezésre álló rovatba.

A felölelt időben (1954-1955) elsősorban gazdasági és azzal összefüggő természeti jelenségekről, tennivalókról rendelkeznek (vásárok helyszíne és időpontja, állatok oltása, időjárási eseményekkel kapcsolatos teendők, legeltetés rendje, bűnözők kőrözése, kötelező beszolgáltatások helye és mértéke, járványokkal kapcsolatos

óvintézkedések, karanténok, közlekedési tudnivalók, szőlészeti és borászati szabályok és szabványok, telekhatárok kijelölése és jelzése, békekölcsönök jegyzése, hitelek visszafizetésének rendje, szakmai toborzók…). Olyan események tehát, melyek a település rendezett működéséhez és a kor szellemében született döntések betartásához kötődtek.

A kézírás alapján megállapítható, hogy a jegyzőkönyv írója nem szakmai szempontok alapján került ebbe a munkakörbe, hiszen láthatóan bajlódik a kézírással, de ami a legszembetűnőbb, hogy szinte nincs olyan mondat (!), amiben nincs helyesírási hiba. Ebből arra következtetek, hogy fontosabb szempont volt a politikai elkötelezettség, megbízhatóság, mint a szakmai hozzáértés. Kutatásomban ez egy olyan kérdést vetett fel, ami új szempontot adott későbbi munkáimhoz. Az idézés során az eredeti (gyakran nyelvtanilag hibás) formát használjam, vagy a tartalom jobb megértése és olvashatósága miatt kövessem a mai, helyes írásformát. Ez utóbbit választottam.

A kezdet, mely a községet abban az évben ért első természeti csapásra utal…:

MNL KEML XXIII769b. Tokod, Dobolási könyv (1949) 1954-1955.) 297. oldal (július 8.):

„…akinek folyó hó 7-én történt jégverés terményében jégkárt okozott, kárát a tanácsnál a 7. számú irodában 5 napon belül jelentse be…” 

Itt tehát arról kapunk hírt, hogy a megelőző napon, a nyár közepén, jégverés sújtotta a települést, illetve annak egy részét, mely következtében kár érhetett gazdákat. Az elszenvedett kárt a Községi Tanácsnál bejelenthették s kártérítési igényt adhattak le.

Két nappal később a következő dobolandó szöveget találjuk a könyvben: MNL KEML XXIII769b. Tokod, Dobolási könyv (1949) 1954-1955.) 297. oldal (július 10.):

„Értesítjük a község lakosságát, hogy községünk határában megjelent a burgonya termésüket veszélyeztető burgonyabogár. Ezennel felhívjuk a burgonya termelő gazdálkodók figyelmét, hogy a burgonya vetésterületüket sürgősen vizsgálják át abból a célból, hogy nincs-e fertőzve burgonyabogárral, vagy annak fejlődéses alakjával. Továbbá elrendelem, hogy vasárnap reggel minden házból egy személy a tanácsházán köteles megjelenni. Egy üveget petróleumos vízzel ellátva mindenki hozzon magával, amiben a bogarakat meg tudja semmisíteni. Felhívjuk a figyelmüket, hogy a burgonyabogár kerestetés Kormányrendeletileg mindenki részére kötelező, és aki ezen felhívásnak nem tesz eleget, az ellen a büntető eljárást meg fogom indítani. Továbbá a község területét növény egészségügyi szempontból zárlat alá veszem és még a határ fertőtlenítés nem történik meg, addig a községből burgonyát, paprikát, paradicsomot kiszállítani szigorúan tilos!” 

E szöveg alapján megállapítható, hogy jelentősen elszaporodott a burgonyabogár, mely elleni védekezés ilyen beavatkozást igényelt. Külön érdekesség a büntető eljárással való fenyegetés, mely a kidobolandó szövegek jelentős részében szerepel, utalva ezzel arra, hogy bizony nem mindig volt foganatja a tanács által elrendelt tennivalókra való felszólításoknak. A kidobolandó szövegek gyakran fejeződnek be annak be nem tartása esetén járó következményekkel. Ennek oka lehet az, hogy az itt lakók csak határozott felszólításra cselekedtek, vagy fogtak össze, tehát egyéni céljaik mellett a közösség érdeke háttérbe szorult, de lehet annak is a következménye, hogy azokban az években sok olyan törvényt hoztak, melyet az emberek nem szívesen, vonakodva tartottak be.

A természeti csapásoknak azonban nem volt vége. A jég után a víz áradott:

MNL KEML XXIII769b. Tokod, Dobolási könyv (1949) 1954-1955.) 304.-305. oldal (július 18.):

„Az árvízvédelmi kormánybiztos rendelete, a munkát mindenhol abba kell hagyni és az árvízveszélyes területeken Laposi dülőre menjen minden ló, ökör, tehén, fogat és minden 16 éven felüli nő és férfi, a földek tulajdonosai is ott legyenek a saját földjük végén 6 órára, mire az autók megérkeznek. Aki nem érti meg a fölhívást, a legszigorúbb büntetésben részesül. Altáró és Üveggyár (lakói közül – S.N.Z.) minden 16 éven felüli nő és férfi gabonamentéshez menjen a Laposi Szivattyúházhoz. Árvízvédelmi Kormánybizottság.” 

Tokod a Dunához közel fekszik, egy olyan szakaszon (itt található a Laposi dűlő), ahol a szomszédos Tát településnél a folyó könnyen ki tud lépni a medréből. A gát építése csak az elmúlt években fejeződött be megnyugtatóan, így az akkori viszonyok között bizony a tokodi lakosság nem érezhette magát biztonságban, ha megemelkedett a Duna szintje. 1954-ben (mint ahogy más években is) ez történt, s a víz a beszámoló szerint Tokod jelentős részét elárasztotta. Tokod mellett az vele egy közigazgatási egységben lévő Tokodaltáró és Tokod, Üveggyár (s valószínűleg Ebszőnybánya) is veszélybe került, előbbi kettő 16 éven felüli lakosságát szólították fel védekezésre.

De az év csapásai nem értek véget…

 

MNL KEML XXIII769b. Tokod, Dobolási könyv (1949) 1954-1955.) 344.-345.-346. oldal (október 9.):

„A községben a baromfi pestis betegség megállapítást nyert. Ezzel kapcsolatban a következőkre hívja fel a községi tanács a baromfi tartó gazdák figyelmét. Ha valahol baromfi megbetegszik, vagy elhullik, azonnal jelenteni kell a tanácsházán, vagy az állatorvosnál, a betegeket el kell különíteni az egészségesektől és zárva kell tartani. A betegség elfojtása érdekében a Dorog-i Járási Tanács a községet zárlat alá helyezte és ezzel kapcsolatban megtiltotta a baromfiak utcán való kóborgását, tilos a baromfiak szállítása a vásárokra és piacokra. Leölt baromfiak vérét, húsmosó levet, tollakat és egyéb hulladékát gondosan meg kell semmisíteni, mert ezúton lehet a betegséget leginkább elhurcolni. A következő napokban a község baromfi állománya be lesz oltva. Az oltás elől senki sem vonja el a baromfiakat. Az oltás díja darabonként 10 fillér. Az oltás napján a baromfiak lehetőleg kis helyen zárva tartandók, addig, amíg az oltó község (?) ott meg nem jelenik. Aki baromfiját oltás elől elvonja, vagy az oltás elvégzését megnehezíti, szigorúan megbüntetik.” 

A jégverés, majd az árvíz után a baromfipestis hozott nehéz időket Tokodra, termények, állatállomány eladási nehézségével, elpusztulásával. A jegyzőkönyv alapján a lakosokat továbbra is büntetéssel kellett (?) fenyegetni. A Dobolási könyvben olyan kihirdetések következnek, ahol a fertőzött állatok levágása, elégetése szerepel, valamint a többi, nem beteg állat kötelező oltása, annak menete, sőt, az állatorvossal szembeni viselkedés előírásai is. Az oltás időpontjában valakinek otthon kellett tartózkodni, a baromfit elkerített részen tartva, oltásra alkalmas módon tartani.

Aztán történt valami, ami egy közeli eseménysor helybéli előhírnöke lehetett…:

MNL KEML XXIII769b. Tokod, Dobolási könyv (1949) 1954-1955.) 365. oldal (október 18.):

„A Községi Tanács V.B. szigorúan felhívja a község lakossága figyelmét, hogy az általa talált ellenséges röpiratokat a tanácsházán azonnal szolgáltassák be. Aki ezen felhívásnak nem tesz eleget, azzal szemben a rendőrség bűnvádi eljárást indít meg. A röpiratok megsemmisítése is államellenes bűncselekményt képez.” 

Nem csak a természet erői mozdultak tehát meg abban az évben, hanem az emberekben lévő elégedetlenség is felszínre (röpiratra) került. Nem gondolom, hogy a sok természeti csapás okozta ezt, de biztosan belejátszott abba, hogy az emberek lelkében keserűség és kilátástalanság uralkodjon.

Ráadásul a futball VB döntőjét is elveszítettük abban az évben…

 

Sólyomfi-Nagy Zoltán

 

Felhasznált irodalom:

Prohászka Péter: Tokod a rómaiak korában/Tokod in der Zeit der Römer – Kiadó: Tokod Nagyközség Önkormányzata, 2005. Seres Ferenc, Seres Sándor: Tokod története – Kiadó: Tokod Nagyközség Önkormányzata, Második kiadás, 2013.

Tokod Község honlapja (www.tokod.hu)