A kézírásos képeken látható jegyzetek alapján Kodály Zoltán 1922. május 21-én jegyezte fel a népdalt Tokodon, Esztergom vármegyében. Előadója: Grósz Ferenc 61 éves földműves. Az egyik népdal a „lakodalmas” minősítést kapta.

A kéziratok érdekessége, hogy jelöli a Tokodra oly jellemző rövid é hangot, amit a nyelvészek ë– vel (ëgy – égy) jelölnek, valamint bizonyos szavakban a hosszú é+l hangkapcsolat helyetti hosszú   í-­t (nem délben, hanem díben).

Mënyasszonynak ëgy foga van, az is gúzson jár,

Imitt is, amott is, a mi házunk előtt is.

Kor – kor – kor, jó a bor

Rëggel, díben, uzsonnakor, mindënkor

——-

Házam előtt diófa, diófa,

Fehér virág van rajta, van rajta.

Fehér virág lehullott, lehullott,

A szeretetőm, aki vót, elhagyott.

Ha elhagyott, hagyjon is, hagyjon is,

Mëgílek én egyedül magam is.

Lám, az piros rózsa is bimbó is,

Kinyillott az egyedül, maga is.