Azok a pedagógusok, akik a pályakezdéstől kezdődően a pedagógus pályán maradnak és közben eltelik 65 év, elismerésül VAS DIPLOMÁT vehetnek át. Az idén szeptemberben négy tokodi illetőségű pedagógus kapta meg attól az oktatási intézménytől, ahol ezirányú munkájához a képesítést megszerezte.
FARAGÓ FERENCNÉ sz. Tállai Hajnalka, azaz Giziként ismert ÓVÓNŐ. – Aki bányász családban született 1937-ben. Özvegy, férje 2o14-ben elhunyt, két gyermeke van, az egyik ILDIKÓ szintén óvodapedagógus. Gizi Tokodon él a Táti úti családi házában. Egy egyetemi tanár mondotta tanítványainak, hogy „Nézz hosszan egy gyermek szemébe, ha van sors az nagyon korán elkezdődik.” Gizi szemébe így nézett vörös Jánosné tanítónő és meglátta benne a szeretetet, a tehetséget és óvónői pályára irányította őt. Az Esztergomi Óvónőképzőben meg is szerezte a képesítést 1955-ben. Táton kezdte abban az évben pályáját és rövid idő után a Tokodi óvodában folytatta 1992-ig, nyugdíjba meneteléig. Tevékenységét „Kiváló Munkáért „kitüntetéssel ismerték el. Munkája mellett aktívan részt vett a község társadalmi életében. Folyamtosan
rész vett a Nőbizottságban. A milleniumi zászló átadásakor ő volt a Zászlóanya. Napjainkban Az Alkotóház közösségében is készíti kézimunkáit, amelyekkel már kiállításon és a helyi adventi vásárokon is bemutatkozott. Nyugdíjasként megszerezte a hitoktatói képesítést és több éven át a helyi római katolikus Egyházközség hitoktatója volt.
FEHÉR ISTVÁNNÉ sz. Rados Mária TANÍTÓNŐ. – Aki iparos családból származik, 1936-ban született Zircen. Özvegy. Férje 2oo9-ben elhunyt. Nővérét követte, ő is a pedagógus pályát választotta. Az általános iskola befejezése után az Esztergomi Tanitóképzőben folytatta a tanulást, bár komoly betegsége nehezítette, de összetartó osztálytársai is segítették őt. 1955-ben megszerezte a tanítói képesítést, és el is kezdte a Tokodi, ma öregiskolának nevezett épületben az alsó tagozatban a tanítást, és onnan is ment nyugdíjba 1992-ben. Közösségi ember volt, aktív időszakában és nyugdíjasként is. Sok éven át tagja volt a Hazafias Népfront Tokod nagyközségi bizottságának, melynek titkára, majd 1976-tól az elnöke volt. Vezette 1976-tól még két évig Soós Rezsőné által 1972-ben a népfront munkáról elkezdett és vezetett naplót. Többek között sikeresen kezdeményezteca kertbarátkör, szabás-varrás ta
folyam, kézimunka kiállítás, a népfront nőbizottsága szervezését. Lelkesen vett részt a Szabadság utcai játszótér létesítésében. Férje halála után egészsége megrendült, egyre nehezebben tudta ellátni magát és ő maga kérte esztergomi idősek otthonában való elhelyezését, amely meg is történt. Állapotát még jobban befolyásolta egyetlen fiuk István 2o13-ban bekövetkezett halála.
Dr. TÓTH GUSZTÁVNÉ sz. Estéli Magdolna TANÍTÓNŐ. – Aki bányász családban született 1936
ban Tokodon. Orvos férjével Tokodon él a Kossuth Lajos utcában. Egy gyermekük van, Mariann. Magdi általános iskolás korában az akkori korszellem hatására traktoros akart lenni, de Ágotai László tanító azt mondta neki: „nem traktoros leszel te, hanem tanító”, és az Esztergomi Tanitóképzőbe irányította, ahol 1955-ben tanítói képesítést szerzett. A gyakorló évet Tardoson töltötte le, 1957-ben Neszmélyre helyezték, 196l-től 1963-ig Tokodon tanított az alsó tagozatban. Férje belgyógyász szakorvos, nem mindig egy településen dolgozott, különösen, amikor katonaorvos lett. Többször költöztek, így Magdi több település iskolájában tanított nyugdíjba meneteléig, 1992-ig. Férje is nyugdíjas lett 2oo6-ban, ekkor Szentendrén laktak és onnét költöztek Seres Sanyi bácsiék házát megvéve Tokodra. Egy beszélgetésen Magdi elmondta, hogy minden iskolában jól érezte magát, szerette a gyermekeket, és szeretettel, türelemmel foglalkozott velük és érezte viszontszeretetüket. Seres Sándor nyomán dicsérettel viszonyult tanítványaihoz, ezért nem volt konfliktusa velük. Neki a tanítás nem munka volt, hanem szórakozás, és jó közérzetet biztosított. Úttörővezetőként is jól érezte magát, munkájáért „Kiváló Úttörővezető” kitüntetést kapott. Tokodon tagja lett a csuhéfonó szakkörnek, és mert szép énekhangja van, éneket is tanított az iskolában és tagja jelenleg is a tokodi Gardellaca kórusnak. Hite alapja: maga az ember, mert vannak még olyanok, aki szebbé-jobbá, Emberibbé teszik az életet.
SZÓDA JÓZSEF ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁR. – Aki Esztergomban született alkalmazotti családban 1936-ban.
Felesége Eitl Anna. Két gyermekük van. Felesége és egyik gyermekük, Krisztina óvodapedagógus. Tokodon a Széchenyi utcában élnek családi házukban. Az Esztergomi Tanítóképzőben szerzett tanítói képesítést 1955-ben. Pedagógus pályáját Tokodon kezdte ugyanabban az évben, az alsósokat tanította. 1963-67-ig Tokodon tanácselnök- helyettesi megbízást kapott. 1967-től a tokodaltátói iskolában folytatta a tanítást, éneket és oktatástechnikát tanított. Ez utóbbinak megyei szaktanácsadója is volt. Időközben munka mellett elvégezte a Tanárképző Főiskolát. Évtizedeken át volt a Hazafias Népfront Tokodi Bizottságának titkára. Ciklusokon át látta el a községi választási Bizottság elnöki feladatát. 1996-ban nyugdíjba ment és a Tokodaltárói Önkormányzat „Tokodaltáróért” kitüntetéssel köszönte meg közösségi tevékenységét. Rendkívüli kreativitással rendelkezik, többek között kitűnő agyag és kerámia érméket készít. Napjainkban is, ha segíteni tud szívesen megteszi.
Csodálatos, hogy mennyire hasonlítanak Ők négyen egymásra, A szívük tele van szeretettel a gyermekek és azok szülei, a község lakossága, és minden ember iránt. Mert szeretetet adtak, a gyermekektől és a szülőktől szeretetet kaptak. Mind a négyen hivatásuknak tekintették a nevelést és a tanítást tudva, hogy azokat a pedagógusnak együtt kell alkalmaznia. Alázattal, szerényen, becsületesen végezték feladataikat. Ők közéleti emberek voltak és ma is azok. Szívesen együttműködtek a nagyközség vezetőivel, testületeivel, a társadalmi és kulturális szervezetekkel. Az általuk felkészített gyermekek a különböző rendezvények színfoltjai voltak, gondoljanak csak a régi gyönyörűséges Május l. felvonulásokra… A nagyközség életében történt munkavégzésük, és szerepük példaértékű. Szívből gratulálok mind a négyüknek, kérem gondolatban tegyék ezt önök is kedves olvasók. Megérdemlik a VAS DIPLOMÁT.
Tokod, 2o2o. szeptember
Soós Rezsőné